Oldal kiválasztása

Az emlékhely és látogatóközpont alapkoncepciója racionális és átgondolt. A tervezett alaprajz és funkcionális rend egyszerű, jól átlátható, a használat szerint élesen elválasztott, amit az anyaghasználat megkülönböztetése tovább hangsúlyoz.
A zárófödém látszóbeton kialakítása egyszerre kelt nyomasztó érzetet és jól szimbolizálja a felülről elnyomó erőt, ugyanakkor a karcsú oszlopokkal történő alátámasztás teljes körültekintést enged a természeti környezetre, a tetőfelületen elhelyezett bevilágító felületek pedig felvillantják az eget és a szabadságot. Ez a strukturális rendszer már-már ellentmondásos is lehetne, azonban jól szimbolizálja az itt raboskodók és a szörnyűségeket túlélt emberek lelkiállapotát.

A terv két alapvetése jól artikulált és támogatható. Az egyik ilyen alapvetés, hogy az emlékhely épülete körüli burkolatotok és a közönségi és kiállítóterek burkolat kiosztása megegyezik, és a raszter rácsvonalait adó vasúti talpfák befolynak az épület belsejébe és ott alkotnak szigorú, ugyanakkor semleges rendezettséget. A másik, hogy a közösségi használat elől elzárt kiszolgáló terek egy zárt hasábba kerülnek, míg a főhelyiségek (kiállítóterek, vetítő, shop) három oldalról tejes felületükön üvegszerkezetekkel határoltak.

A térelválasztáshoz és sötétítéshez használt függönyök megoldása ötletes, egészen drámai hangulatok hozhatók létre az így kialakuló kisebb terekben (pl. teljes sötétség, melyet csak a felülvilágítón beszűrődő fény tör meg). A térelválasztás anyaghasználata talán lehetett volna más is, akár merevebb szerkezeti elemekből (fapanelek, lamellák, rácsok, stb.) kialakított is, hogy a hangszigetelés és egyéb felmerülő zavaró tényezők kiküszöbölhetők legyenek, de összességében jól átgondolt és egységes, magas színvonalú pályamű született, melyet a bírálóbizottság harmadik helyezésben részesített.